Padova

	Padova
; Padova címere	; Padova zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Veneto
Megye	Padova (PD)
Polgármester	Flavio Zanonato
Védőszent	Páduai Szent Antal
Irányítószám	35100
Körzethívószám	049
Forgalmi rendszám	PD
Testvérvárosok	Lista Boston (1983–); Jászvásár (1995–); Nancy (1964–); Hantan (1988–); Coimbra (1998–); Cagliari (2002–); Freiburg im Breisgau (1967–); Beira (1995–); Zára (2003. április 29. – ); Szimferopol (2016. október 14. – ); Oxford (2019. április 8. – );
	Népesség
Teljes népesség	206 496 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	2 267 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	12 m
Terület	92 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 24′ 23″, k. h. 11° 52′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 23″, k. h. 11° 52′ 40″
	Elhelyezkedése Padova térképén
	Padova weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Padova témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Padova (magyarul: Pádua, latinul: Patavium, venetói nyelven: Padoa, németül: Padua) az észak-olaszországi Veneto régió azonos nevű Padova megyéjének székhelye. Időnként Velencével és Trevisóval együtt a Padova-Treviso-Velence konurbációs körzethez (PaTreVe) sorolják, amelynek mintegy 2,6 millió lakosa van.

Két helyszíne is van az UNESCO világörökség listáján: a világ legrégibb botanikus kertje ^[2] és a 14. századi freskói a városközpont különböző épületeiben.^[3]

Számos jelentős történelmi esemény helyszíne, Páduai Szent Antal nyughelye, jelentős zarándokhely. 1222-ben alapított egyeteme Európa egyik első felsőoktatási intézménye volt, amely egyben jelentős kulturális központtá tette,^[4] s amelynek magyar hallgatói is voltak, oktatói között pedig olyan jelentős személyiségek szerepeltek az évszázadok során, mint Galileo Galilei.

Földrajz[szerkesztés]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Padova a Pó-síkság keleti határán terül el, Veneto régió déli részén, a Brenta folyó partján. Kb. 30 km-re nyugatra fekszik Velence városától, az Észak-Olaszországon végigmenő A4-es és a Bologna felé menő A13-as autópályák találkozásánál.^[5] A várostól délnyugatra találhatók a geológiai szempontból különleges Euganei-hegyek.^[6]

Éghajlat[szerkesztés]

Padova (1961–1990) éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	16,0	22,9	24,8	29,4	32,5	35,0	38,2	37,2	34,0	29,0	21,9	16,8	38,2
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	5,7	8,8	13,1	17,5	22,4	26,0	28,4	27,9	24,5	18,8	11,5	6,5	17,6
Átlaghőmérséklet (°C)	2,2	4,7	8,3	12,5	17,0	20,7	23,0	22,4	19,2	13,8	7,6	3,1	12,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−1,4	0,5	3,5	7,4	11,6	15,3	17,5	16,9	13,8	8,8	3,7	−0,4	8,1
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−19,2	−15,4	−8,2	−1,8	0,8	4,5	6,5	8,6	5,2	−1,6	−6,9	−10,0	−19,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)	70	57	67	68	79	88	64	80	58	66	87	62	846
Havi napsütéses órák száma	68	107	143	162	208	246	298	279	186	127	81	47	1951
Forrás: Servizio Meteorologico

Történelme[szerkesztés]

A legenda Padova születését az antik történetek egyik leghíresebbjére, a trójai háborúra vezeti vissza: mialatt Odüsszeusz és Aineiasz a tengeren tévelyegtek, addig a hős Anténór, egy trójai túlélő megalapította a várost.

A valóságban Padova eredetileg szegény halászfalu volt. A Brenta folyó mentén alakult ki az időszámításunk előtti 10. században, első ismert neve Patavium. A római időkben neves gazdasági centrummá gyarapodott. Majd 601-ben a lombardiai Agilulf király foglalta el, csak több év után sikerült megmenekülni uralma alól. 1000 után sikerült visszanyernie hírnevét, kialakult önkormányzata (kommuna), 1167-ben szabad városállamként csatlakozott a Lombard Ligához és részt vállalt a Rőtszakállú Frigyes elleni háborúban.

Már a 13. században létrejött a Padovai Egyetem, egyik elsőként Európában. A várost falakkal vették körül. 1337-ben a Scaligerik rövid uralma után a Da Carrara nemesi család vette át a hatalmat. 1405-ben a város elveszítette függetlenségét, és Velence hatalmába került. 1508-ban itt született Andrea Palladio neves építész. 1509-ben a cambrai-i liga első háborújában I. Miksa császár foglalta el. A 17. században itt tanított Galileo Galilei. A Velencei Köztársaság bukása után rövid ideig francia uralom alatt állt, majd a Habsburg Birodalomhoz tartozott. 1866 óta Olaszország része. 1919-ben bevezették a nevezetes nemzetközi vásárokat számos kiállítással minden év júliusában.

Demográfia[szerkesztés]

Politika[szerkesztés]

A város polgármesterét 1945 és 1993 a képviselőtestület választotta meg. Ebben az időszakban a várost 1945-1947 között kommunista , 1947 és 1993 között kereszténydemokrata városvezetés vezette. 1993 és 1995 között a közvetlenül megválasztott Flavio Zanonato volt a polgármester a Baloldali Demokratikus Párt színeiben. Zanonatót 1995-ben ismét megválasztották, majd 1999 és 2004 között a Forza Italia jelöltje vezette a várost. 2004 és 2014 között ismét a baloldal vezette a várost, 2014 és 2016 között az Északi Liga- Forza Italia közös jelöltje Massimo Bitonci volt a polgármester. 2017 óta baloldali ismét a városvezetés.

Közigazgatási beosztása[szerkesztés]

Padova városnegyedei a következők:

Quartiere 1 Centro (Központ)
Quartiere 2 Nord (Észak)
- (Arcella – S. Carlo – Pontevigodarzere)
Quartiere 3 Est (Kelet)
- (Brenta-Venezia, Forcellini-Camin)
Quartiere 4 Sud-Est (Délkelet)
- (S. Croce-S. Osvaldo, Bassanello-Voltabarozzo)
Quartiere 5 Sud-Ovest (Délnyugat)
- (Armistizio-Savonarola)
Quartiere 6 Ovest (Nyugat)
- (Brentella-Valsugana)

Látnivalói[szerkesztés]

Aréna tere
- A római Aréna alapjai
- Scrovegni-kápolna vagy Madonna dell'Arena-kápolna, Giotto di Bondone 38 freskójával, a közelmúltban restaurálták.
- Eremitani, az Ágoston-rend temploma a XIII. századból
Szent Antal tere
- Szent Antal-bazilika (Basilica di Sant'Antonio): XIV. század
- Gattamelata lovas szobra: Donatello alkotása, 1447-1453, a velencei signoria kérte fel a művészt a szobor megalkotására
- San Giorgio-kápolna
- Scuola di Sant'Antonio
- Museo Civico
- Botanikus kert (Orto Botanico), 1514-ben alapították, Európa legrégibb botanikus kertje
Prato della Valle: amfiteátrumhoz hasonlító tér szobrokkal.
- Szent Jusztinia-bazilika (Basilica di Santa Giustina)
Piazza delle Erbe
- Igazságügyi Palota (Palazzo della Ragione): XIII. századi épület, figyelemreméltó 80 méter hosszú terme, s annak falfreskói
- Városháza (Municipio)
- Padovai Egyetem: Európa legősibb felsőfokú oktatási intézményeinek egyike, 1222-ben alapították. Legérdekesebb és legismertebb épületrésze az ún. Teatro Anatomico, ahol először végeztek nyilvános boncolást az 1500-as években (ez ekkor szigorúan tilos volt). Az egyetem prominens tanárai között szerepel Galileo Galilei neve is.
Piazza dei Signori
- Óra-torony
- Palazzo del Capitanio
- Loggia del Consiglio
Dóm és Battistero

2021 óta a Scrovegni-kápolna, a Palazzo della Ragione kápolnája, az Ágoston-rendi kolostor temploma, a Loggia dei Carraresi, a székesegyház keresztelőkápolnája, a Szent Antal-bazilika, a Szent György-kápolna és a Szent Mihály-kápolna freskói a Padova 14. századi freskói(wd) világörökségi helyszín részeit képezik.^[7]

Híres személyek[szerkesztés]

Publius Clodius Thraseus Paetus (Padova, ? – 66), római szenátor, sztoikus filozófus
Titus Livius (Patavium – ma Padova –, Kr. e. 59 – Patavium, Kr. u. 17) római történetíró
Marsilius of Padua – késő középkori politikai gondolkodó (1275-1342)
Riccardo Patrese Formula–1-es versenyző

Magyar vonatkozásai[szerkesztés]

I. Lajos magyar király első nápolyi hadjárata során, 1347 decemberének első napjaiban érintette Padova városát kíséretével. A város akkori ura, Jacopo Carrara nagyon szívélyesen fogadta a magyar királyt, és azzal „hogy szolgáljuk a magunk és mieink javát, barátságosan eléje megyünk a nagy királynak”. Carrara feltehetően a Velencei Köztársaság ellen (amellyel néhány évvel azelőtt Lajos is háborúzott Dalmáciában) szövetségesének akarta megnyerni a fiatal királyt. Carrara meghívta Lajost a városba és 500 lovast ajánlott fel neki a hadjáratához. Lajos a felajánlást elfogadta, a meghívást viszont Velencére tekintettel – amellyel 1346-ban 8 éves fegyverszünetet kötött – elutasította.^[8]
1454-től 4 évig a padovai egyetemen hallgatott kánon- és római jogot Janus Pannonius.
Buda 1684-es keresztény ostromakor a budai zsidók a törökök oldalán hősiesen védték Buda várát. Amikor ennek híre Padovába eljutott, a keresztények mozgolódni kezdtek az ott élő zsidók ellen, de végül a zsidók megmenekültek a pogromtól. A padovai zsidó hitközség máig megüli a „budai purimot” (minden év Elul hó 10-én) (V.ö. Kohn Sámuel: Héber kútforrások, 124-128. old.; További részletek itt Archiválva 2008. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben)
Ebben a városban írták alá az Osztrák–Magyar Monarchia képviselői az első világháborús szereplésüket lezáró padovai fegyverszünetet.
Itt hunyt el 1576-ban a brassói születésű Bakfark Bálint, kora ünnepelt lantművésze és zeneszerzője.
A padovai egyetemen tanult Báthory Miklós szerémi (kői – banostori) majd váci püspök, szobra a szoborparkban található, valamint Szamosközy István történész.

Közlekedés[szerkesztés]

A város repülőtere Via Sorio mellett található. Legközelebbi nemzetközi repülőtér a Velence Marco Polo repülőtér.

Két autópályán közelíthető meg. Az A4-es Milánó-Velence és az A13-as autópálya Bologna – Padova közötti szakaszán. A városnak 4 kihajtója van, valamint az A13-as autópályának közvetlen az ipari területeket is feltáró átkötése az A4-es Velence irányába.

A városon halad keresztül a Milánó–Velence-vasútvonal is.

Közösségi közlekedés[szerkesztés]

Az első lóvasút 1883. július 5-én nyílt meg, amelyet 1907-ben elektromos rendszerűre építettek át. A villamoson 18 ülő és 20 állóhely volt, maximális sebessége 18 km/h volt. 1954-ben a városon belül a villamossíneket felszedték.

2006. december 6-án kezdte meg a Translohr rendszerű villamos a működését, majd 2009. december 5-én meghosszabbították a vasútállomástól Pontevigodarzeréig. Az első vonal 6,7 km-ről így 10,3 km hosszú lett és 14 jármű szállítja az utasokat. A tervekben négy útvonalból álló hálózat kiépítése szerepel.

A város közösségi közlekedését az APS Holding üzemelteti.

Egészségügyi intézmények[szerkesztés]

A város legjelentősebb egészségügyi intézménye az Ospedale Giustinianeo, mely egyben a Padovai Egyetem Orvosi Karának egyetemi kórháza. A kórházat az egyetemmel közösen az AOP (Azienda ospedaliera di Padova) szervezet üzemelteti. A kórháznak 1.632 aktív betegágya van és 50 ágy az intenzív osztályon van. A kórháznak 4.782 fő dolgozója van.

A kórház rendelkezik kardiológiai, sebészeti, sürgősségi, neurológiai, szülészeti , toxikológiai, közegészségügyi osztállyal.

További számottevő egészségügyi intézmények az Ospedale S. Antonio kórház, amelynek traumatológiai és ortopédiai osztálya jelentős. Padovában székel az I.O.V ( Istituto Oncologico Veneto) intézet, amely egyben Veneto régió onkológiai központja, 160 betegággyal rendelkezik. Az intézet számos kutatómunkában is részt vesz.

Helyi média[szerkesztés]

Napilapok[szerkesztés]

A városnak két helyi, jelentős napilapja van, az Il Gazzettino venetoi regionális napilap és a Mattino di Padova. 2002 óta a Corriere della Sera napilap helyi kiadása, a Corriere del Veneto is a városban jelenik meg. Helyi, ingyenes újságok a Leggo, Metro és City lapok.

A város legfőbb egyházi napilapja, a La Difesa del Popolo, ami a Padovai egyházkerület hivatalos lapja.

Testvértelepülések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest 1980) ISBN 963-243-235-5
Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (ford. Zsámboki Zoltán, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.) ISBN 963-596-256-8

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ https://demo.istat.it/?l=it
↑ Centre, UNESCO World Heritage: Botanical Garden (Orto Botanico), Padua (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
↑ http://www.padovaurbspicta.org/home-page-2/ (it-IT nyelven). (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
↑ Velence és Veneto tartomány. Touring Club Italiano - Merhavia Könyvkiadó, 183. o. (2002). ISBN 9639172553. Hozzáférés ideje: 2015. október 8.
↑ Padova a Google térképén. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
↑ Bokor József (szerk.). Euganei-hegyek, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. október 8.
↑ Padua’s fourteenth-century fresco cycles. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2021. augusztus 11.)
↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986, 84. oldal

További információk[szerkesztés]

A Wikimédia Commons tartalmaz Padova témájú médiaállományokat.

Olaszország-portál
Földrajzportál

[50ba2a0696e3e0b504e077eb3817e967237e10cd-1] ttps://demo.istat.it/?l=it

[2] Centre, UNESCO World Heritage: Botanical Garden (Orto Botanico), Padua (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)

[3] http://www.padovaurbspicta.org/home-page-2/ (it-IT nyelven). (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)

[TCI-Book-4] Velence és Veneto tartomány. Touring Club Italiano - Merhavia Könyvkiadó, 183. o. (2002). ISBN 9639172553. Hozzáférés ideje: 2015. október 8.

[Maps-5] Padova a Google térképén. (Hozzáférés: 2015. október 8.)

[Pallas-6] Bokor József (szerk.). Euganei-hegyek, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. október 8.

[7] Padua’s fourteenth-century fresco cycles. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2021. augusztus 11.)

[8] Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986, 84. oldal

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]