Burkina Faso

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Burkina Faso
Burkina Faso
Burkina Faso zászlaja
Burkina Faso zászlaja
Burkina Faso címere
Burkina Faso címere
Nemzeti mottó: Unité, Progrès, Justice
(franciául Egység, Fejlődés, Igazság)
Nemzeti himnusz: Une Seule Nuit

FővárosaOuagadougou
é. sz. 12° 20′, ny. h. 1° 40′Koordináták: é. sz. 12° 20′, ny. h. 1° 40′
Államformaparlamentáris köztársaság
Vezetők
ÁllamfőIbrahim Traoré
MiniszterelnökApollinaire de Tambèla
Hivatalos nyelvfrancia
Beszélt nyelvekafrikai szudáni nyelvek
Független1960. augusztus 5.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint20 488 000 fő (2019)
Rangsorban59
Becsült22 700 000[1] fő (2022)
Rangsorban59
Népsűrűség83 fő/km²[2]
GDP2005
Összes16 916 USD (117)
Egy főre jutó1326 USD
HDI (2004)0,342 (174) – 
Földrajzi adatok
Terület274 200 km²
Rangsorban72
Víz0,1%
IdőzónaGMT (UTC)
Egyéb adatok
PénznemCFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijelBF
Hívószám226
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 17
  • 18
Internet TLD.bf
Villamos hálózat220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Burkina Faso témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Burkina Faso (röviden Burkina, korábban Felső-Volta) nyugat-afrikai állam. Északnyugaton Mali, északkeleten Niger, délkeleten Benin, délen Togo és Ghána, délnyugaton Elefántcsontpart határolja.

Trópusi éghajlat és változatos szavannai tájak jellemzik a túlnyomórészt sík, tengerparttal nem rendelkező országot, amely északi része a Száhel övezetbe nyúlik bele. Az országban több tucat anyanyelvet beszélnek és az iszlám a legelterjedtebb vallás. A világ egyik legszegényebb országa, de az egymás mellett békésen élő etnikai csoportok kulturális sokszínűsége jellemzi. A rendszeresen ismétlődő aszályos időszakok nagy nehézségeket okoznak a lakosságnak, akik elsősorban a mezőgazdaságból élnek.

Etimológia[szerkesztés]

Korábban Felső-Volta volt a neve (1958–1984), Thomas Sankara elnök nevezte át Burkina Fasóra. Nevének jelentése moré és dioula nyelven: becsületes emberek földje.[3][4]

Földrajz[szerkesztés]

Burkina Faso domborzati térképe
Burkina Faso műholdas képe

Az ország az északi szélesség 10. és 15. foka között helyezkedik el, a Niger folyó kanyarulatától délre. A legközelebbi tengeri kikötő, Abidjan (Elefántcsontpart) 500 km-re van.

Kristályos kőzeteken és homokkőn kialakult, silány talajú alföld foglalja el az ország legnagyobb részét. Legnagyobb folyóit (Fehér-, Vörös- és Fekete-Volta) széles, néptelen síkságok kísérik. Az alacsony déli és nyugati fennsíkokat félsivatagos szavannák borítják és Ghánába tartó folyók tagolják.

Domborzat[szerkesztés]

Az ország nagy részét a Felső-guineai-küszöb alacsony fekvésű részét képező, enyhén hullámos fennsík (250 m a tengerszint feletti átlagos magasság) foglalja el, amely fölé számos szigethegyből álló hegyvonulat emelkedik. Az ország legmagasabb pontja a Pic de Nakourou délnyugaton (749 m), ahol a homokkő táblás vidék meredeken emelkedik Mali déli határvidéke felé. Keleten a táj fokozatosan süllyed a Niger-medence irányában.

Vízrajz[szerkesztés]

Az országban ered az ország legnagyobb folyója, a Volta, amely itt tulajdonképpen még három különálló vízfolyás. Az ország nyugati részén húzódik a Fekete-Volta, a középső országrészben a Fehér-Volta, a kettő között pedig a jóval rövidebb Vörös- előnevű folyóág. A három ág egyesülésével alakul ki, már a szomszédos Ghána területén a Volta folyam. Jelentős folyó még az ország nyugati-délnyugati határvidékén húzódó Comoé, mely a Guineai-öbölbe ömlik. A folyók többsége az évnek csak 4-6 hónapjában szállít vizet, az év többi részében kiszárad.

A legismertebb tavak: Téngréla-tó, Bam-tó, Dem-tó. A Mare d’Oursi a rámszari területek listáján szerepel.

Éghajlat[szerkesztés]

Délen májustól októberig tart az esős évszak, az északi országrész éghajlata nagyon száraz. Ouagadougouban a januári középhőmérséklet 24 °C, a májusi 32 °C, a júliusi 28 °C, a csapadék mennyisége 850 mm. A csapadék délről északra 1300 mm-ről 500 mm-re csökken.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Az ország déli része nedves szavanna, a folyók mentén galériaerdőkkel, középső területe száraz szavanna, helyenként akáciákkal és majomkenyérfákkal.

Az északi rész ritkás tüskés szavanna vagy sivatagi sztyeppe, fűcsomókkal, mély gyökerű tüskés bokrokkal s az aszályhoz hozzáedződött törpe fákkal.

Az országban számos állatfaj él: antilop, bivaly, oroszlán, sakál, különféle majmok, víziló, krokodilok. A madárvilága gazdag.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Állat- és növényvilágát négy nemzeti park és számos rezervátum védi. A négy park:

  • Arly
  • Léraba-Comoé
  • Mare aux Hippopotames
  • W Nemzeti Park – egy jelentős nemzeti park Nyugat-Afrikában, a Niger folyó W betű alakú kanyarulata körül. A park a három ország, Niger, Benin és Burkina Faso területeit foglalja magában.

Történelem[szerkesztés]

A gyarmatosítás előtt[szerkesztés]

Nyugat-Afrika többi részéhez hasonlóan a mai Burkina Faso is korán benépesült, különösen az északnyugati része (i. e. 12.000 és i. e. 5000 között), ahol 1973-ban különféle szerszámokat (kaparókat, vésőket, nyílhegyeket) találtak. I. e. 3600 és i. e. 2600 között földművesek telepedtek le, aránylag tartós építmények nyomai maradtak ránk. I. e. 1500 és i. e. 1000 között már vasat és kerámiát használtak, temetkezéseik pedig a vallási eszmék megjelenésére utalnak.

A dogon nép emlékeit megtalálták az ország északnyugati és északi részén. Ők ezt a vidéket a 15-16. században hagyták el, hogy letelepedjenek mai lakhelyükön. Magas falak maradtak fenn Burkina Faso délnyugati részén (és hasonlók Elefántcsontparton), de jelenleg nem tudni, miféle nép építette őket.

A ghánai moszik bevándoroltak az ország területére és a 14. században királyságokat alapítottak.

Gyarmatosítás és függetlenség[szerkesztés]

Az 188485-ös Kongó-konferencia után francia felfedezők, majd ezután a katonák is megszállták a területet. 1898-ban lett Francia Nyugat-Afrika része. 1919-ben Felső-Volta néven önálló gyarmattá szervezték. 1956-ban megalakult a kormánytanács, majd 1958-ban autonóm köztársaság lett. 1960. augusztus 5-én független állam lett Felső-Volta néven.

A függetlenség után[szerkesztés]

Az 1960-as és 1970-es éveket instabilitás jellemezte. Az első elnök Maurice Yaméogot volt. Őt 1966-ban leváltották, majd Sangoulé Lamizana lett az ország katonai diktátora 1980-ig. Az 1982-es puccsban alakult kormány nem volt hosszú életű, és 1983. augusztus 4-én Thomas Sankara újabb puccsot hajtott végre. Sankara egy pánafrikai szocialista forradalmat szeretett volna elérni, Líbia és Kuba felé orientálódott. Ő változtatta 1984-ben az ország nevét Burkina Fasóra. A név jelentése: becsületes emberek országa.

1985 végén az ország a szomszédos Malitól egy kis területet szerzett meg a két ország háborúja során. Francia segítséggel Blaise Compaoré 1987-ben egy államcsíny során átvette a hatalmat. Thomas Sankarát, régi barátját és szövetségesét a puccsban megölték.[5]

Az 1990-es években többpárti választásokat tartottak.

21. század[szerkesztés]

A 2010-es elnökválasztáson Compaoré elnököt újraválasztották. Csak a lakosság egytizede szavazott. 2011-ben tüntetés sorozata követelte Compaoré lemondását, demokratikus reformokat, a bérek emelését, valamint gazdasági szabadságot.[6][7][8]

2014-ben felkelés tört ki, Compaoré lemondott, majd Elefántcsontpartra menekült.[9][10]

2015-ben egy sikertelen puccskísérlet zajlott az országban.

2022. elején egy újabb államcsínyben a katonák letartóztatták Kaboré (wd) elnököt.[11] A katonai junta Paul-Henri Sandaogo Damibát nevezte ki ideiglenes elnöknek. A puccs után az ECOWAS és az Afrikai Unió felfüggesztette Burkina Faso tagságát.[12][13]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Az országgyűlés épülete, Ouagadougou
Az elnöki rezidencia

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Államforma: parlamentáris köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Az ország jelenleg éli a negyedik köztársaságot. Alkotmánya 1991 óta van érvényben. 2000 óta az elnököt 5 évre választják meg. Blaise Compaoré 2005-ben 80,4%-os többséget szerzett. Ez volt az első alkalom, hogy az ellenzék nem bojkottálta a választásokat. A miniszterelnök, Tertius Zongo, 2007. június 4. óta van hivatalában.

A parlament tagjait 5 évente választják meg. Jelenleg a parlament létszáma 111 fő, ebből 57-en a kormánypárt tagjai.

Az ország jó kapcsolatokat ápol Franciaországgal, azonban szomszédjával, Elefántcsontparttal már többször keveredett konfliktusba. A legfontosabb diplomáciai partner Líbia. A nyugat-afrikai ország kezdetben elismerte Tajvant, azonban 24 év után – 2018 közepén – megszakította vele a diplomáciai kapcsolatokat, és a pekingi kommunista vezetés felé nyitva Kínával építette ki kapcsolatait.[14]

Elnökök[szerkesztés]

Név Hivatali ideje
Maurice Yaméogo 1960. augusztus 5.1966. január 3.
Sangoulé Lamizana 1966. január 3.1980. november 25.
Saye Zerbo 1980. november 25.1982. november 7.
Jean-Baptiste Ouédraogo 1982. november 7.1983. augusztus 4.
Thomas Sankara 1983. augusztus 4.1987. október 15.
Blaise Compaoré 1987. október 15.2014. október 31. [15]
Michel Kafando 2014. november 17.2015. szeptember 17 [16]
Gilbert Diendéré 2015. szeptember 17.2015. szeptember 23.
Michel Kafando 2015. szeptember 23.2015. december 29.
Roch Marc Christian Kaboré 2015. december 29.2022. január 24.
Paul-Henri Sandaogo Damiba 2022. január 24.2022. szeptember 30.
Ibrahim Traoré 2022. szeptember 30.

Politikai pártok[szerkesztés]

  • Népi Mozgalom a Haladásért (Mouvement du Peuple pour le Progrès)
  • Kongresszus a Demokráciáért és a Haladásért (Congrès pour la Démocratie et le Progrès)
  • Afrikai Demokratikus Gyűlés

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Az ország 45 tartományra[17] és 13 adminisztratív régióra oszlik.[18]

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Burkina Faso hadserege szárazföldi erőből, légierőből, nemzeti csendőrségből, rendőrségből és a nemzetőrségből áll. Tengeri hadierővel nem rendelkezik. Az ország védelmi minisztere Kassoum Coulibaly.

Népesség[szerkesztés]

Az ország nyelvi megoszlása
Képsorozat
Fővárosi utcakép a Nagy mecsettel
Fővárosi utcakép a Nagy mecsettel
A főváros katedrálisa (Szeplőtelen Fogantatás)
A főváros katedrálisa (Szeplőtelen Fogantatás)
Piackép Léo kisvárosban
Piackép Léo kisvárosban
Moszi törzsi emberek
Moszi törzsi emberek
Bobo férfiak, Bobo-Dioulasso
Bobo férfiak, Bobo-Dioulasso
Asszonyok
Asszonyok
Kislány portré
Kislány portré
Tuareg férfi
Tuareg férfi
Falusi kunyhók az ország délkeleti részén
Falusi kunyhók az ország délkeleti részén

Általános adatok[szerkesztés]

Az ország népsűrűsége igen változó. A mosszik lakta középső régióban az átlagos népsűrűség kb. 50 fő/km²,[mikor?] de egyes helyeken elérheti a 200 fő/km² átlagot is. Az országnak csak két jelentősebb városa van, ezek a főváros, Ouagadougou, illetve Bobo-Dioulasso.

Népességének változása[szerkesztés]

A népesség alakulása 1960 és 2020 között
Lakosok száma
4 829 291
5 256 363
5 930 487
6 671 659
7 727 912
9 297 116
10 967 836
13 034 258
15 995 313
20 903 278
1960196619731979198519921998200420112020
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Az ország hivatalos nyelve a francia, de a törzseknek is megvan a saját nyelvük.

A 60 népcsoport közül, amelyek az országban laknak, a legnagyobbak:

  • A mosszi (mossi) népcsoport a legnagyobb. Ők főleg az ország középső részén, a főváros környékén élnek.
  • A második legnépesebb etnikum a bobo (bwa), ők a nyugati részen élnek.
  • A harmadik legnépesebb népcsoport a fulbe (peul). Ők Nyugat-Afrikában több helyen is előfordulnak.

További etnikumok: gourmantché, mande, szenufo, gurunsi (kasem), lobi, bissa és tuareg.

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A 20. században a francia misszionáriusok a katolikus kereszténységre térítették át a lakosság nagy tömegeit. Egyes protestáns felekezeti csoportok gyorsan növekedtek az utóbbi évtizedekben. A keresztény és iszlám vallás erőteljes hatása ellenére az emberek jelentős része a mai napig a hagyományos vallások követője.

2006-os adatok alapján:[19]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Fővárosi kis üzlet napelemeket árul
Kisvárosi jelenet, Dori
Vidéki emberek egy kútnál összegyűlve

Általános adatok[szerkesztés]

Burkina Faso agrárország. A szárazfölddel körülvett ország a legkevésbé fejlett országok egyike.[20]

A rendszertelen esőzések, a gyenge talaj, valamint a megfelelő kommunikációs és egyéb infrastruktúra hiánya hozzájárul a gazdaság külső sokkhatásokkal szembeni sebezhetőségéhez.[21] 2020 táján a lakosság mintegy 80%-a önellátó gazdálkodást folytat,[21] az országban a gyapot az egyik fő haszonnövény.[21] Kevés természeti erőforrással és gyenge ipari bázissal rendelkezik.[21]

A népesség közel fele él szegénységi küszöb alatt. Évente több százezren vándorolnak a szomszédos Ghánába és Elefántcsontpartra idénymunkát vállalni.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A mezőgazdaság fejlődését a gyakori szárazság és a talajerózió nehezíti. Az ország lakosságának közel 90%-át kitevő földművesek léte függ az esők megfelelő mennyiségétől és kiszámítható megérkezésétől, amelyek délen április elején kezdődnek és október végéig tartanak.[22]

Állattenyésztése (szarvasmarha, kecske, baromfi) a kivitel egyik fő forrása.

Fő mezőgazdasági termények : köles, cirok, cukornád, kukorica, gyapot, földimogyoró, burgonya, szezám, dió.

Ipar[szerkesztés]

A gyengén fejlett ipar elsősorban hazai mezőgazdasági termékeket dolgoz fel. Vannak nyomdák, bútorgyárak, motorkerékpár- és kerékpár-összeszerelő üzem, valamint néhány fémfeldolgozó- és vegyi üzem. Jelentősebb még az élelmiszergyártás, sörgyártás, könnyűipar, gumi- és lábbeligyártás.

Bányászata jelentéktelen, az aranyon kívül a természeti kincseket (mangán-, cink-, ezüstérc, mészkő, foszfátok) az infrastruktúra hiánya miatt alig hasznosítják. Az energiaellátást egy 1989-ben létesített vízierőmű segíti.

Külkereskedelem[szerkesztés]

Mint számos fejlődő országban, Burkina Faso gazdaságában is a behozatal többszöröse a kivitelnek. Élelmiszerekből, kőolajból, textilipari termékekből, gépekből, ipari berendezésekből behozatalra szorul.

A pamut és az arany Burkina Faso legfontosabb exportcikkei.[21] Az arany a 2010-es években az ország teljes exportbevételének mintegy háromnegyedét tette ki. Burkina Faso gazdasági növekedése és bevétele nagymértékben függ a termelési szinttől és a két árucikk globális áraitól.[21]

Fő kereskedelmi partnerei 2019-ben: [21]

  • Export: Svájc 59%, India 21%
  • Import: Elefántcsontpart 15%, Kína 9%, Ghána 8%, Franciaország 8%, India 6%, Egyesült Államok 5%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Utcakép a fővárosban, Ouagadougouban

Vasúti[szerkesztés]

Burkina Fasóban egy vasútvonal van, az Abidjan-Niger-vasútvonal, ez 622 km hosszú.

Légi[szerkesztés]

Az országban 2 nemzetközi reptér van, Ouagadougouban és Bobo-Dioulassóban. A repülőjáratok főleg Franciaországba és a környező országokba közlekednek.

Közúti[szerkesztés]

Az úthálózat 16 500 km, ebből 1100 km aszfaltozott. Minden szomszédos ország elérhető aszfaltúton, esős időszakban azonban a legtöbb út járhatatlan.

Kultúra[szerkesztés]

Az északról érkező tuareg embereket lobogó köntöseikről és díszes fejrevalóikról ismerni fel. A moszi, bobo és dioula parasztok élénk színű pamutöltözéket vagy európai ruhákat viselnek, a tömegből kimagasodnak a sudár, szép arcú fulbék (fulánik). Az ország lakosságának nagy része vidéken él. A falvakban a nagycsaládok kúpos tetejű kunyhóit kerítés választja el a szomszédos nagycsaládok területétől.[23]

Képek
Egy vidéki iskola, Gando
Egy vidéki iskola, Gando
Iskolaterem, Dourtenga
Iskolaterem, Dourtenga
Bobo-Dioulasso vasútállomása
Bobo-Dioulasso vasútállomása
Lány hagyományos ruhában
Lány hagyományos ruhában
Fafaragvány a 18. századból
Fafaragvány a 18. századból
Rituális maszk
Rituális maszk
Maszkos winiama táncos
Maszkos winiama táncos
Winiama táncosok
Winiama táncosok

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

A lakosság körében az iskolázottsági arány alacsony, magas az írástudatlanság. Legfontosabb felsőfokú intézménye az 1974-ben alapított Ouagadougoui Egyetem.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

A legjelentősebb irodalmár az író és szociológus Nazi Boni (1912-1969) volt, aki megírta a bobo nép krónikáját "Crépuscule des temps anciens" címen. A Burkina Fasoban használatos hangszerek: különféle xilofonok, zanzák, a fuvolaszerű lontoré, oboához hasonló bobal, valamint számos fajta dob. A moszi királyok udvarának legfontosabb zenekari hangszere a vállra akasztható dob, a lunga.

Az afrikai filmművészet fejlődésében jelentős szerepe van az 1968 óta kétévenként, Ouagadougouban megrendezett fesztiválnak.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Elterjedt gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása.

Az országban több mint 60 népcsoport él, akiknek gazdag tánc- és zenei hagyományuk van. A többségnek a maszk a hagyományuk legfontosabb kelléke.

Gasztronómia[szerkesztés]

A burkina fasoi konyha nagyon egyszerű. Főleg kölest, kukoricát és rizst esznek, amelyet zöldséggel ízesítenek. A fő alapanyagok: manióka, jamszgyökér, burgonya. A marha-, bárány- és tyúkhús is kedvelt.

Turizmus[szerkesztés]

Bobo-Dioulasso Nagy Mecsete (hagyományos száheli stílus)

Főbb látnivalók[szerkesztés]

  • Ouagadougou: Nemzeti Múzeum, Bangr Weogo Park, Ouagadougoui Székesegyház, a pánafrikai filmfesztivál (Festival panafricain du cinéma et de la télévision)
  • Banfora és környéke (Sindou sziklái, Tengrela-tó, vízesés)
  • Bobo-Dioulasso: az óváros, a Nagy Mecset és a kétévenkénti kulturális fesztiválja
  • Gorom-Gorom és a sivatagi piaca
  • A Sabou melletti krokodilok
  • Diapaga környéke az ország keleti részén (nemzeti parkok, rezervátum, Gobnangou sziklái)

Oltások[szerkesztés]

Javasolt oltások Burkina Fasóba utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van (magas a fertőzésveszély).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, nemzetközi oltási igazolvány szükséges:

Javasolt emlékeztető oltás:

Média[szerkesztés]

Az állami rádió-televízió neve: Radiodiffusion-Télévision du Burkina (RTB). Az újságírók képzése nem minőségi, ez nagy költséggel és negatív befolyással magyarázható. Napilapok: L'Observateur paalga, Le Pays, Sidwaya. Hetilapok: L'Indépendant, Bendré és San Finna.

Több francia nyelvű külföldi adó is fogható: RFI, TV5MONDE, Canal+.

Egyéb telekommunikációs adatok[szerkesztés]

Hívójel prefix XT
ITU zóna 46
CQ zóna 35

Sport[szerkesztés]

Az ország lakói sportkedvelők, sokat sportolnak. A nemzeti sport a labdarúgás. A nemzeti 11 többször vett részt az afrikai kupán. 2007 februárjában a FIFA 57. helyre sorolta Burkina Fasót. A labdarúgó-válogatott 1960-ban alakult és 1964 óta a FIFA tagja. A csapat az 1998-as Afrikai nemzetek kupáján 4. helyezést ért el, ezt az eredményt azonban 2013-ban felül tudta múlni, amikor ezüstérmet szereztek a nemzeti tizenegy tagjai. A döntőben Nigériától szenvedtek 1-0-s vereséget.

A 2004-es athéni olimpián 5 atléta, 3 könnyűatléta, 1 úszó és 1 dzsúdós vett részt. Burkina Faso eddig még nem nyert érmet a játékok során.

Ünnepnapok[szerkesztés]

Dátum francia neve magyar neve
január 1. Jour de l'an Újév
március 8. Journée de la femme Nőnap
változó Tabaski Tabaski (muzulmán ünnep)
változó Lundi de Pâques Húsvét
május 1. Fête du travail A munka ünnepe
változó Ascension Krisztus mennybemenetele
változó Mouloud Maulid (Mohamed próféta születésnapja)
változó Pentecôte Pünkösd
augusztus 4. Anniversaire de la révolution A forradalom napja (1983)
augusztus 5. Fête de l'indépendance A függetlenség napja
augusztus 15. Assomption Mária mennybemenetele
október 15. Anniversaire de la rectification A köztársaság napja
november 1. Toussaint Mindenszentek
december 11. Fête nationale Nemzeti ünnep
december 25. Noël Karácsony

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. World Population Review
  2. World Population Review 2022
  3. Burkina Faso, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica, Inc. 
  4. What Do the Colors and Symbols of the Flag of Burkina Faso Mean?. World Atlas . [2019. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
  5. "Burkina Faso's Blaise Compaore sacks his government", BBC News, 15 April 2011.
  6. Burkina opposition calls anti-president demo”, The Daily Star, 2011. április 23. (Hozzáférés ideje: 2011. április 24.) 
  7. Mayor's Home Burned as Burkina Faso Protests Continue”, The New York Times, 2011. április 27.. [2011. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. április 30.) 
  8. Gongo, Simon. „Burkina Faso Riot Police Join Wave of Protests After Government Dissolved”, Bloomberg L.P., 2011. április 28. (Hozzáférés ideje: 2011. április 30.) 
  9. Burkina Faso general takes over as Compaore resigns”, BBC , 2014. október 31. (Hozzáférés ideje: 2014. október 31.) 
  10. "Former Burkina president Compaore arrives in Ivory Coast - sources" Archiválva 2014. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben., Reuters, 1 November 2014.
  11. Burkina Faso President Kabore detained at military camp, security sources say”, Reuters, 2022. január 24. (Hozzáférés ideje: 2022. január 24.) (angol nyelvű) 
  12. ECOWAS suspends Burkina Faso over military coup (angol nyelven). www.aljazeera.com . [2022. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 28.)
  13. AU suspends Burkina Faso after coup as envoys head for talks (angol nyelven). www.aljazeera.com . (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  14. A nyugat-afrikai Burkina Faso… In.: HVG. XX5XX. évf., 2018/22. (2029.) szám, 19. oldal, ISSN 1217-9647
  15. Elérték céljukat a burkinai tüntetők, lemondott az elnök. hvg.hu (2014. október 31.) (Hozzáférés: 2014. október 31.)
  16. Civil kézben a hatalom Burkina Fasóban. www.afriport.hu (2014. november 17.) (Hozzáférés: 2014. november 17.) arch
  17. MEMORANDUM SUR LA DETERMINATION DU NOMBRE DE SIEGES DES CONSEILLERS MUNICIPAUX PAR VILLAGES ET PAR SECTEURS DANS LE CADRE DES ELECTIONS LOCALES DU 02 DECEMBRE 2012
  18. Regions of Burkina Faso (Statoids)
  19. Archivált másolat. [2019. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 14.)
  20. https://web.archive.org/web/20070509143831/https://www.cia.gov/cia//publications/factbook/rankorder/2004rank.html
  21. a b c d e f g CIA World Factbook
  22. Jocelyn Murray: Az afrikai világ atlasza
  23. Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998.

Források[szerkesztés]